Single Play című rovatunk, a magyar nyelvterületen “kislemez”-ként ismert, leggyakrabban 45 rpm fordulatsebességű (vagy 7 hüvelykes) vinyl-korongról kapta címét.
A-oldal: Françoise Hardy – Le Temps de l’Amour (1962)
A hatvanas évek Párizsának kedvenc énekes madárkája már igen fiatalon, 18 évesen kijött az egyik, ha nem a leghíresebb dala, a Le Temps de l’Amour kislemezével, 1962-ben. Ez egyben Hardy még abban az évben megjelent, saját nevét viselő debütáló albumának egyik száma is volt, őt pedig hamarosan már a párizsi Yeah! Yeah!-lányként kezdték emlegetni a tengerentúlon is (így nevezték a a beat-gyerekeket Franciaországban). Az idő múlásáról szóló kellemesen melankolikus, szörfös-beütésű szerelmes dalt egyébként többen is ismerhetitek a néhány éve készült bájos, a gyermekkor szépségeit feldolgozó Holdfény királyság című filmből.
(Kiadó: Vogue)
B-oldal: The Youngbloods – Get Together (1967)
A mai második dalunk egy gyönyörű hálaének a testvériséghez és a békéhez, amely ezen kívül zeneileg is nagyon szépen össze van rakva. Ezt a verziót 1966-ban vették fel, azonban a dal maga már 1964-ben kiadásra került a Kingston Trio Back In Town című lemezén. Érdekesség, hogy az itt hallható Youngbloods-verzió 1967-es megjelenését nem követte túl nagy siker, mindössze 62. volt a Top 100-on. Azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott 1969-ben, amikor is a dalt A Keresztények és Zsidók Nemzeti Konferenciájának beharangozójaként sugárzott közszolgálati rádióhirdetések aláfestéseként kezdték használni abban az évben.
Olyannyira megnőtt az érdeklődés, hogy a kislemez megélt egy újrakiadást is, emellett pedig egészen az 5. helyig menetelt felfelé a Billboard Hot 100-on is. Aranylemez minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől, és több, mint egymillió példányban kelt el. Ez azért már komoly siker egy zenekar életében, ettől függetlenül azonban a The Youngbloods tipikus one-hit-wonder, egyszámos csoda maradt. De, azt valószínűleg nem csak én gondolom úgy, hogy a hatvanas évekbeli életérzés egyik legszebb zenei interpretációját sikerült rögzíteniük ebben a nagyjából négy és fél percben – nem kétséges, hogy a dal rengeteg ezt követő feldolgozását is legfőképp már ez a változat inspirálta a későbbi években. Ez a felvétel egész egyszerűen ragyog.
(Kiadó: RCA Victor)
The '60s Calling 
Hozzászólás